Német szakfordítás

Egyetemista koromban, amikor már szakfordító szakos voltam, tanáraink útmutatásai alapján kialakult egy jó módszerem arra, hogyan fordítsak. Ezt a módszert alkalmaztam akkor is, amikor a doktorihoz, vagy egy-egy konferencia alkalmából szakmai anyagokat gyűjtöttem, irodalmaztam.

E módszer segítségével, e metodika mentén haladva készültek el az idei első munkáim is. A több adag növényvédős fordítás mellett a másik egy életrajzi ihletésű könyv.

Előkészítve a kinyomtatott forrásanyag, célnyelvi szótárak, papír és ceruza, radír.
Lehetőleg a nagy konyhaasztalon:), mert ott jól elférek, minden nyitva lehet egyszerre.

Már korábban is azt  szerettem a legjobban, ha a szöveg elég szellős volt, vagy széles margójú, vagy csak a páratlan oldalakra volt nyomtatva. Akkor helyből a szöveg mellé lehetett jegyzetelni.

A tényleges fordítás előtt legalább 2-szer elolvastam a szöveget, hogy ráérezzek az ízére.
Az elsőre esetleg csak ismerős szavak ha eszembe jutottak, azokat gyorsan le is jegyeztem. Ha olvasás közben egy-egy jó szókapcsolat beugrott, azt is odaírtam a vonatkozó eredeti mellé.

Harmadik olvasásra már fordítottam is, közben szótáraztam.

Aztán javítgatás, többszöri átolvasás, majd kész formába öntöttem a fordítást.

Legutóbbi két növényvédős munkám alkalmával már körbebarikádoztam a számítógépet. Próbálkoztam más online szótárakkal is, sikertelenül. Két ismerősöm pontosan egy -egy szó megfejtésénél segített, illetve az euvonal adott információt.

Lényegesen gyorsabban ment a munka úgy, hogy két külön ablakot nyitottam. Egyikbe a szójegyzéket gépeltem, a másikba  a kész szöveget.

Az eredeti német anyag a gépen is fenn volt, de kényelmesebbnek találtam még mindig az “agyondekorált” nyomtatott változat alapján dolgozni. Vagyis a tényleges fordítás előtt ekkor sem maradt el a szöveg többszöri elolvasása.

Aztán az a bizonyos könyv.

A könyv rám eső részét nekem tetsző módon másolva kaptam meg, szinte mindent az eredeti szöveg mellé tudtam jegyzetelni. Használtam  a SZTAKI szótárát.
Amennyire féltem ettől a szövegtől, annyira jól ment.
A www.fordit.hu faliújságján két esetben kértem és kaptam segítséget.

Sajnos ezt  fordítást nem kellett befejeznem. A könyv másik felét fordító hölgy segítséget kért egy helyen, ahol elmondták,

“Ó, hát ezt már le is adtuk a nyomdába…”

Be Sociable, Share!

•