Német szakfordítás

Az első bejegyzéshez eredetileg érkezett hozzászólások egyikében egy igen megtisztelő feltételezésnek adtak hangot.

Miszerint talán közöm lenne a Harry Potter 7 fordításához.

Nem, nincs közöm a Harry Potter fordításokhoz.
Főleg, hogy németes vagyok. No meg gazdász. Úgyhogy maximum a különböző varázserejű főzetek alkotórészeként termesztett növények jöhetnének szóba:)

Azon kaptam magam a  minap – elkezdtem valamit olvasni -, hogy fordítói szemmel olvasom. Egy pillanat erejéig elmerengtem egy fordulaton. Le is tettem gyorsan a könyvet:)

Visszatérve a címhez.
Időnként nem baj, ha az ember rendelkezik írói vénával.

A fordítás témája és a fogadó közönség erősen befolyásolja a fordítót.

Hiszen egy tudományos cikket nem fordíthat a szakfordító irodalmi stílusban, s én, a gazdász, sosem fogok verseket fordítani, mint műfordító nagyjaink.

Sőt, még a szakmai közönségnek szóló cikkekben is van különbség, még az anyanyelven írottakban is.  Egész másként írunk meg egy cikket pl. az Agrofórum (ismeretterjesztő, tudományos ismeretterjesztő), a Növényvédelem c. lapok számára, és egy harmadik fokozat pl. a Növénytermesztés c. szakmai tudományos folyóirat.

Jó szórakozást írói vénám megnyilvánulásának olvasásához:)

Üdv a szabad levegőről!
Süt rám ez a csodás Nap, élvezem a jó időt. Néha persze jól esne egy frissítő zápor nekem is, de már megedzett a sors, „a jég hátán is jól megélek”, ahogy Az olasz c. ismert sláger magyar változata szól. Mit nekem ez a kis aszály?!
Hé, Haver! Hallottad?

Országos körözést adtak ki ellenem!

Már olyan információs lapok is írnak rólam, mint a Központi Régió. De még a Heti Világgazdaság is szentelt nekem egy oldalt, igaz főleg nyugat-európai vonatkozásban. A hétvégén meg a tévében láttam magam.

Ha jól belegondolunk, még a csapból is én folyok. Mint annak idején a „Whiskys”. Csak engem még nem csuktak le.

Különben is, jó esetben minden csoda három napig tart. Na jó, én már több éve a porondon vagyok. De hát pont ez a lényeg! Az a 1,5-2 millió allergiás –  nem mind rám! – nem oszt, nem szoroz, hiszen az emberek nagy része – állítólag 10-ből 8 – nem ismer fel. Pedig a személyleírás olyan pontos, hogy magam is meglepődöm rajta!

Kispályás koromban „levadkendereztek”. Ezt a szégyent! Gyorsan tettem róla, és ma már azért azt szinte mindenki tudja, hogy Don Ambrosia kicsoda! A kenderről meg olvashat bárki Benécsné Bárdi Gabriella doktori értekezésében. Neked is ajánlom, fiam! Legalább ezen a téren tisztára mossák a nevem.

A vadkenderes korszakot erős edzéssel töltöttem. A kondizás eredménye lett, hogy a feketelistás konkurenciát sikerült megelőzni. Mit nekem árokpart, építési telek? Irány a búzatábla, meg a többi. Aztán persze ha ég az ember talpa alatt a talaj, új bázist keres. Ma már mindenhol vannak leányvállalataim, képviseletek. Micsoda büszkeséggel tölt el, hogy pl. a debreceni Főnix sportcsarnok parkolójának füvesítésre szánt szigeteiben megtelepedtem!
Közben persze ellenségeink sem tétlenkednek. Lépten-nyomon akcióznak. Itt egy mentesítési kormányprogram, amott egy térségi akció, még vérdíjat is kitűztek a fejemre!

Azért ismerve az emberi fajt, nem aggódom. Egyelőre én állok nyerésre! Aztán én is megyek ám az Unióba! Nehogy azt higgyétek, hogy ennyi elég és nincs tovább! Mégiscsak meg kell teremtenem a nyugodt öregkor feltételeit!
Viszlát, idekinn! Addig is megyek dolgozni. Ki vinné tovább a nevet, ha nem szórnék egy kis pollent?
Don Ambrosia artemisiifolia

2003. nyár

Be Sociable, Share!

•